48.2. Hogyan hat a Uránusz – Plútó konjunkció: Thomas Alva Edison
Thomas Alva Edison (1847. február 11. – 1931. október 18.) amerikai elektrotechnikus, üzletember és feltaláló.
A legszorgalmasabb feltalálónak tartják, mivel 1093 szabadalom kapcsolódik a nevéhez, volt olyan négyéves időszaka, amikor 300 találmányt jelentett be, vagyis ötnaponta egyet.
Édesapja jómódú gazdálkodó, édesanyja tanítónő, a család hetedik gyermeke, egyben az utolsó. Két házasságot kötött, az első feleségét ismeretlen betegségben elvesztette, a három gyerekkel egyedül maradt apa, felesége meggyászolása után, elvette második feleségét. A két házasságból összesen hat gyermeke született. A második felesége 16 évvel élte túl az 1931-ben elhunyt Edisont, minden gyermekük hosszú életű volt, akárcsak szüleik.
Edison ellentmondásos személyiség volt: egyszer jókedvű, máskor pedig zsarnok a kollégáival és családjával egyaránt. A túl tehetségeseket nem kedvelte, Nikola Teslát villámgyorsan eltanácsolta. Munkatársai közé tartozott a telefonközpont feltalálója, Puskás Tivadar, akivel szintén sok konfliktusa volt. Edison kedvelte a nyilvánosságot és szeretett szerepelni is. Híres volt sokoldalúságáról, foglalkozott a cementgyártással, kísérletezett röntgensugárzással, elektromos önindítóval, az első világháború idején pedig a haditengerészetnél dolgozott.
12 évesen a vasútnál kezdett dolgozni, távírászként kezdett foglalkozni a távíró tökéletesítésével. Az 1876-ban felállított laboratóriumában kb. ezer szabadalmat kísérletezett ki és lett ezáltal, a világ legtermékenyebb feltalálója.
„12 éves korom óta nem hallom a madarak énekét” – mondta egykor magáról a világ egyik legnagyszerűbb feltalálója. Nevének hallatán mindenkinek az izzólámpa és a fonográf jut az eszébe. Kevésbé köztudott róla az a tény, hogy életét súlyos nagyothallóként élte le, fogyatékosságát sosem hátrényként kezelte, szerinte így tudott jobban koncentrálni feladataira. Ő úgy fogalmazott, sokkal hasznosabb dolog olvasni, és könyvekből tudást szerezni, mint felesleges fecsegéssel tölteni az időt. Életműve nagyszerű példája annak, hogy nem kell hallani a világ zaját, hogy megvalósítsuk álmainkat. Ő maga volt a legismertebb amerikai, a szegény fiú, aki önerejéből, iskolázás és támogatás nélkül lett sikeres és gazdag.
„ A zseni egy százalék ihlet, kilencvenkilenc százalék verejték.” – vallotta Edison.
Edison horoszkópjában egy Uránusz-Plútó konjunkciót találunk az úttörő Kos jegyében, akire a fáradhatatlanság és a vitális életöröm jellemző. Mindent azonnal szeretne, a saját útját járja és meglepő szokatlan felismeréseket, módszereket és megoldásokat talál. Még egészen idős korában is nyitott az új ismeretekre. Hátránya, hogy nem törődik az objektív nézőpontokkal csak saját álláspontja kifejtésével. Pillanatok alatt kihever minden vereséget, feláll és tovább törtet. Képtelen belátni a dolgokat és nem tud magán uralkodni.
Uránusz-Plútó konjunkció alatt olyan energiák szabadulnak fel, amelyek egyébként a tudattalan mélyébe vannak zárva, és nélkülük sosem kaphatnának lehetőséget a külvilágban való megnyilvánulásra. Mindkét bolygó a forradalmi változások híve, nem szívesen nézik végig, hogy lágyan, lassan reformáljuk meg önmagunkat, vagy a környezetünket. A Plútó különösen vonzódik a vad, tüzes bolygókhoz, az Uránusz pedig arról ismert, hogy előszeretettel idéz elő magas feszültségű elektromos kisüléseket, arra ösztönözve tulajdonosát, hogy hogy habozás nélkül válassza a cselekvés nem konvencionális változatát.
A Plútó igazi ragadozó módjára hasal a fűben, és kivárja a támadásra legalkalmasabb pillanatot, amikor az áldozat a legsebezhetőbb, akkor csap le rá. Az Uránusz számára gyűlöletes ez a kígyótaktika, ezért ő azonnal fejest ugrik a helyzetbe, gyakran jól kidolgozott akcióterv nélkül. Amikor ez a két bolygó összefog, lehetősége van tulajdonosának lecsillapítani a benne élő forradalmárt, le kell lassulni és bizony szétnézni, mielőtt belefogna a kísérletezésbe. „Tessék először felállítani a stratégiát!”- figyelmeztet a Plútó, az Uránusz hallani sem akar a konvencionális időzítésről, és a teszteléseknek sem a híve.
A Plútó működése gyakran elkerülhetetlenül hatalmi harcokba torkollik, valószínűleg ellentmondást nem tűrő harcmodora miatt, amivel szemben az Uránusz egész biztosan fel fog lépni, mivel neki életbe vágóan fontos a függetlenségének és szabadságának megőrzése.
Az Uránusz egy őrült tudós, akinek autóversenyzői hajlamai vannak, és igencsak kedveli a felfordulást, és egyáltalán nem érdekli mennyire biztonságos a játék. A hullámvasút előidézte hideglelős élvezethez szervesen hozzátartoznak a meredek emelkedők és a hirtelen lejtők okozta borzongás. Az Uránusz egyébként is meg van arról győződve, hogy briliáns ötletei segítségével bármikor nyerőként jöhet ki a Plútó energiáival való keveredésből.
Ha a helyzet túlságosan intenzívvé válik, az Uránusz egyszerűen lelép, bár egyik bolygónak sincs megengedve, hogy a Plútó orra előtt becsukja az ajtót. A Plútó felerősíti az Uránusz mentális türelmetlenségét.
A Plútó agyafúrtsága és az Uránusz intuitív ereje együtt lehetővé teszik számunkra, hogy valami rejtélyes módon megsejtsük a jövő tendenciáit. A Plútó adja az átalakító anyag alapjait, míg az Uránusz rendelkezik a szükséges technológiával, hogy az együttműködésükből valami egészen fantasztikus jöhessen létre. A két planéta egyesült energiái által előidézett feszültségből pedig hatalmas felismerések, valódi felújítások származhatnak.