48.1. Hogyan hat a Neptunusz – Plútó konjunkció: Bulgakov
A Plútó egy praktikus elemző, aki különös érzékkel szúrja ki a rejtett lehetőségeket, erősségeket és a kevésbé nyilvánvaló gyengeségeket is. Ezért ebben biztosak lehetünk, hogy a Plútó születésünktől fogva némán nézi végig, de annál élesebb szemmel fürkészi bolygótársulatunk minden résztvevőjét. A Plútó mindig azt lesi, mit lehetne még némi szenvedéllyel és forradalmi hevülettel felélénkíteni életünkben. Ezért aztán radix képletünk minden egyes planétájával szemben akad számára kívánatos munkálni való.
Mihail Afaneszjevics Bulgakov (1891. május 15. – 1940. március 10.) orosz orvos, író, drámaíró. Az orosz irodalom egyik legnagyobb szatirikus alkotója.
Apja a Hittudományi Akadémia professzora, anyja tanárnő volt. 1909-ben felveszik az orvosi karra, az I. világháború első éveiben kórházi munkát végez, mint orvostanhallgató. 1913-ban megnősül és tanulmányait csak 1916-ban fejezi be, frontkórházakban kezdi meg orvosi pályáját. Bulgakov egyre inkább az irodalom felé fordul, 1919-ben mutatják be első darabját. 1921-ben emigrálni akart, de csak Moszkváig jutott, ahol újságíróként dolgozik, és jelenti meg lírai-szatirikus cikkeit. 1924-ben elválik, majd ismét megnősül.
A sorra megjelenő elbeszéléseiben groteszk-komikus szituációkat, fantasztikus történeteket teremt, melyben a humor, a szatíra, és a szarkazmus erejével festi meg a tömegembert, az ostobaságot. Ironikus írásaiban, a múlt érdekeit védő Bulgakov egyre inkább támadások össztüzébe kerül. Bulgakovot írásai miatt „belső emigrációval” vádolják, amellyel diszkreditálja a jelent és rehabilitálja a múltat. 1928-tól nem publikálhat. 1930-ban Sztálinhoz írt levele után – mely Bulgakov magas fokú erkölcsi tartásának, művészeti krédójának és személyes bátorsága bizonyítékaként – segédrendezői állást kap a Művészi Színháznál. 1932-ben összeházasodik következő feleségével.
Életének utolsó évtizedeiben irodalmi munkásságának középpontjában a művész és a hatalom viszonya áll. Összeütközések, és mögöttük az írás szabadságának, a lelkiismeretnek és az értelmiségi lét felelősség vállalásának kérdéskörét boncolgatja. Darabjaiban az abszolút hatalom és a költő végsőkig kiélezett konfliktusát, az önmagát mindenáron megőrizni kívánó ember és a művész lelki gyötrődését mutatja be remek dialógusokban. Egy másik darabjában groteszk képet nyújt a színház belső világáról, a rivalizáló színészek életéről, de legfőképpen a kisszerű zsarnok képtelen belső emberi világáról és a művészi-emberi kiszolgáltatottságáról.
1940. március 10-én a testi megkínzott, már hosszú ideje fekvőbeteg, és alig látó író megváltásként fogadja a halált. A megváltást kereső regényeinek elégikus zárlatában Bolgakov a megfáradt ember elvágyódásával int búcsút.
Bulgakov születési képletében találunk egy Neptunusz-Plútó konjunkciót, a sokoldalú, okos és művészeti adottságokkal rendelkező Ikrek jegyében, aki szereti észrevenni a látszólag egységes dolgok részleteit, az összefüggéseket megérzi, sejtései beigazolódnak, felismerésekre és bölcsességre törekszik, ha differenciáltan szemlélheti a dolgokat.
A Neptunusz-Plútó párosra legjellemzőbb, hogy mindig megtalálja a módját valódi szükséglete szabotálásának, amivel alááshatja személyisége egészségét, nem kell hozzá más csupán egy kis önbecsmérlő magatartás és máris megnyílik az ajtó a feneketlen mélység felé. A Plútó felgyűrt ingújjal érkezik, tisztában van vele, hogy most itt egy piszkos munka vár rá, dugulás elhárító készülék van a kezében, mert a Neptunusz a félelmek, szenvedések hatalmas raktárházát képezi, és a Plútó pontosan tudja itt az idő, felszántani ezt a terepet, hogy segítségével egyetemes megértésre tegyünk szert.
A Neptunusz-Plútó páros legnagyobb ereje abban rejlik, hogy van benne egy bizonyos fokú alázatra törekvés, és az emberiség bölcs szolgálata utáni vágy. Ezzel a bolygópárossal is van egyfajta hatalmunk, törekednünk kell, hogy ezzel a hatalommal a rászorulók megsegítését szolgáljuk, nem pedig egonk elkerülhetetlen inflálódását. Észre fogjuk venni, hogy a befelé fordított figyelem legalább annyira fontos lelki és spirituális egészségünk érdekében, mint a nagykihívást jelentő feladatok teljesítéséért folytatott szűnni nem akaró cselekvés. Néha elég találnunk egy pár csendes órát, és elmerülünk egy komoly témát boncolgató könyvben. Már ez is csodát tehet lelkünkkel. Nagyra fogjuk értékelni, hogy képessé válunk önmagunk belső erőforrásából merítkezni, jóllehet, hogy tudtuk, hogy ez az erő mindig is a rendelkezésünkre állt.
Minden művészeti forma, a zenét, az írást és a színházat is beleértve (Neptunusz) komoly szerepet játszik ebben a folyamatban, éppen ezért lényegünk nem tekinthető puszta szórakozásnak, a Plútó is segíti a művészembereket, akit művészetükkel nagy tömegek szívéig és lelkéig akarnak hatolni.
Amiben remekül és nagytehetséggel tudjuk behülyíteni magunkat, abban mindig ott a Neptunusz, minél nagyobb az önbecsapás, annál messzebbre kerülünk valódi önmagunktól. A Plútó ki akarja tágítani a Neptunusz tudatosságát, és rendre szabotálja bensőnk igazi szükségleteit.
Ha megőrizzük pszichológiai egészségünket, mialatt megtanuljuk egyensúlyban tartani praktikus szükségleteinket és spirituális vágyainkat, akkor készenállunk a feltámadásra, ha jó úton járunk a Plútó mindig képes energiát pumpálni az álmainkba. Az alkotóerő valószínűleg ennek a párosnak köszönhető, csodálatos megtapasztalásokban lehet részünk, ha ismét belemerülünk a spiritualitás rejtelmeibe.
Hitünk már rég nem annyira fanatikus és így képességeink is alkalmasabbá tesznek arra, hogy a lelkiségünket is zökkenőmentesen illesszük be az anyagi realitásunk kereteibe. Az önsajnálat nem segít abban, hogy megoldjuk a sorsunkat, ha hitre van szükségünk, akkor ebből a párosból erőt meríthetünk, hogy újból értékeljük saját jóságunkat és értékeinket, hiszen e planétapárossal, egy jóval erősebb és boldogabb jövő áll előttünk, mert a mélység erői inspirálnak bennünket.