Emberi kapcsolatok
Az a képességünk, hagy harmonikusan kijövünk az embertársainkkal, egy olyan kincs, amit nem szabad alábecsülnünk. Minden egyéni sikerünk és boldogságunk ezen a képességünkön nyugszik. Kevés olyan tevékenység vagy helyzet van az életben, amely nélkülözheti az emberi kapcsolatokat. Minél könnyebben tudunk alkalmazkodni a családunkhoz, egy közösséghez, vagy a kapcsolatainkhoz, amelyek a létfenntartásunkhoz tartoznak, annál simább lesz az életutunk. Majdnem minden feszültséggel terhelt kapcsolat nehéz körülményt idézhet elő személyes vagy közösségi kapcsolatainkban. A civilizáció az ember személyiségét sok megpróbáltatásnak veti alá. Minél szorosabb kapcsolatban állunk az embertársainkkal, annál könnyebben tárulnak fel személyiségünk hibái és gyengeségei. Közeli kapcsolataink a lelkünket és jellemünket képes feltárni, azonban ezekben a kapcsolatunkban jellemünk egyre jobban kibontakozik, és folyamatosan csiszolódik.
Ha érett személyiségek vagyunk, minden egyes emberi találkozásból, amely ellenállás érzését keltette bennünk, tanulni fogunk valamit. A pszichológia, amely valaha úgy pártolta az egyén megnyilvánulásának teljes szabadságát, mint az utat a sikerhez és a boldogsághoz, most felismeri azt a tényt, hogy az egyéniséget a végletekig lehet kibontakoztatni. De amikor ez jelen van, egy olyan egocentrikus, önző, felelőtlen vagy fegyelmezetlen személyiséget találunk, aki megnehezíti nem csak saját, de mások életét is. Akár az antiszociálisság vagy a törvényellenességig is válhat. A másik véglet az, amikor a nyugodt kapcsolat biztosítása érdekében elfojtjuk teljesen az egyént, ami viszont frusztrálhatja a személyiség és a tehetség normális kibontakozását. Ilyen elfojtások belső haragot okozhatnak, mely fenyegeti az egyén egészségét, boldogságát, és a világi fejlődését.
Sem a teljesen önző, sem a teljesen félrevonuló egyén nem tudja kiteljesíteni önmagát, és azt az elégedettséget sem az életben, amelyet minden ember keres.
Az igen harmonikus egyéniség megvalósíthatja a boldog egyensúlyt, az önző individualizmus és a mások akaratához egykedvűen alkalmazkodó és engedékeny személyiség között. Önbizalmát gondolatainak, kezdeményező készségének és magabiztosságának szabadságát fejleszteni fogja, miközben felismeri az emberek egymásra utaltságát társadalmi szinten. Mások jogait tiszteletben fogja tartani.
Bizonyos mértékig minden egyén függ más egyénektől. Ez a függőség nem azt jelenti, hogy támaszkodunk rájuk, ez az életbeli kompromisszumnak a része. Minden területen – oktatás, kormányzás, üzlet, pihenés, sport, szórakozás, társadalmi élet, kutatás, kereskedelem, adás-vétel, disztribúció, stb. – az emberek egymásra utaltsága jelen lesz. Ezt megtagadni vagy figyelmen kívül hagyni nem csak bolondság lenne, hanem végzetes is a boldogsághoz vezető úton. Tulajdonképpen elfogadottnak tekinthetjük azt a tényt, hogy az élet egyik feladata megtanulni, hogyan éljünk együtt embertársainkkal.
Az első előfeltétel magának az emberi természetnek a megértése, tekintet nélkül az egyén típusaira és vérmérsékletére. Minden emberi lényben van hasonlóság, mivel mindannyiunknak hasonlóak a vágyaik, ösztöneik, belső kényszereik és érzelmeik. Mi ezt tudjuk, de nem mindig vesszük figyelembe a kapcsolatainkban.
Egy törekvő ember keményen dolgozik egy nagy cégnél, hogy előre jusson, megcélozva egy bizonyos előléptetést. Ha másvalaki hasonló törekvéseket mutatna, az előző ember ezt rossz néven venné. Pedig mindketten ugyanarra a fontossági vagy hatalmi vágyra reagálnak, amely természetüken rejlik, felismerve a versenyhelyzetet egy kiegyensúlyozott személyiség kihívásnak fogja tekinteni és nagyobb erőfeszítéseket tesz. A tőle telhető legtöbbet meg fogja tenni, és elfogadja, hogy győzzön a jobbik. Az az egyén, amelyből hiányzik az önbizalom, féltékeny lesz versenytársára, ellenségesé válhat, és még rosszindulatúan hátráltathatja is munkáját. Végül a féltékeny egyén viselkedésével legyőzi önmagát.
A második előfeltétele annak, hogy jól kijöjjünk másokkal – önmagunk megértése és fegyelmezése. Ha megérted önmagad, könnyebben fog menni mások megértése. Az önfegyelem (önkontroll) lehetővé teszi számunkra, hogy ügyesen kezeljük a kapcsolatainkat. Mi asztrológusok ezt úgy gondoljuk, hogy mások megértése nagyban leegyszerűsíthető, ha tudjuk születésnapjuk idejét. Az egyén születési jegyéből kiderül általános vérmérséklete. Ha nem is sikerül az összes születésnapi adatot beszerezni egy horoszkóp összeállításához, már abból is sokat megérthetünk, ha tudjuk az illető születésnapját, amely elárulja, melyik jegyben született.
Az asztrológia önmagunk megértését hangsúlyozza ki, mert ismernünk kell saját hibáinkat, hogy alkalmazkodni tudjunk egymáshoz. Egy horoszkópból egy egyén személyiségét olvashatjuk ki a születése órájában fennálló jelekből, tehát a szemben lévő pont (VII. ház) vetíti ki az illető magatartását másokkal, illetve az úgynevezett általános közönséggel szemben. Azonban minden kvadrát vagy oppozíció aspektust a horoszkópban az egyéniség jellemző vonásának láthatjuk, amely az egyén azon képességét vizsgálja, hogyan tud harmonikusan kijönni másokkal. Előfordulhat, hogy a vizsgálódás során nem jön elő nyílt konfliktus, és minél érettebb érzelmileg az egyén, annál kisebb a valószínűsége, hogy ilyen kinyilvánuljon. Ebben az esetben pszichológiai tényező marad a jellem vagy a spirituális fejlődés része. Az alkalmazkodás ilyen fajta feszültsége vagy problémája jelen lehet a családi kapcsolatokban, házasságban, üzleti vagy baráti kapcsolatokban is.
A bolygók az egyén hajlamait és belső kényszereit, késztetéseit szimbolizálják. Ha van egy első konfliktus, amelyet a kvadrát vagy az oppozíció jelez az egyén horoszkópjában, vagy néhány más kapcsolódás (főleg azok, melyek ártalmas hatással bírnak), akkor belső konfliktusok, bár talán nem az összes emberi kapcsolatban meg fog mutatkozni. Tartsuk szem előtt, hogy a horoszkópok összehasonlításakor az egyik egyén a másik egyénre gyakorolt hatását elemezzük. Ezt a tényt ne hagyjuk figyelmen kívül a szabályok alkalmazásában, az összehasonlítások készítésekor. A horoszkópok összehasonlításának a célja, hogy felfedezzük egy kapcsolatban lévő lehetőségeket és problémákat, hogy megértsük egy másik személy miért hat ránk úgy, ahogy és mi mennyire vagyunk alkalmasak arra, hogy hassunk rá. Ez a vonzás törvénye, amely mind a metafizikában, mind a pszichológiában és az asztrológiában is igaz, vonzalmunk, vonzódásunk bizonyos személyekhez vagy környezethez ritkán a véletlen műve.
Amikor egy kapcsolat vagy környezet próbára tesz minket vagy kellemetlen helyzet elé állít, akkor ki kell egyeznünk saját ellenmondó belső kényszereinkkel. Időnként, ami próbára teheti ítélőképességünket, az egy helyzet, vagy kapcsolat elfogadása, vagy visszautasítása lehet. Néhány egyénnek szüksége lehet arra, hogy bátorságot fejlesszen ki magának, hogy legyen ereje „nemet” mondani egy olyan kapcsolatra, amely káros lehet számára. Például egy olyan valaki, aki hajlamos az önkényességre, és tudja is magáról, hogy ez a gyengesége, elég bátorsága kell, hogy legyen visszautasítani egy olyan személy barátságát, aki hasonló személyiséggel bír, amely által hajlamos bátorítani őt saját gyengesége fenntartásában. Az az illető, aki hajlamos a félénkségre, tudattalanul is olyan házastársat választhat magának, aki agresszív, és domináns, ezáltal biztosítva azon igényét, hogy rá támaszkodhasson. Bárki, aki személyiségének bizonyos túlfejlett részével hajlamos arra, hogy olyan társat vonzzon be magának, aki ugyanabban a dologban alulfejlett mindaddig, amíg tudatába nem kerül egyoldalúságának, addig azt képtelen kiegyensúlyozni.
Amikor az egyén megismeri önmagát, fel fogja ismerni, hogy személyiségében hol van szükség erősítésre, fejlesztésre, illetve fegyelmezésre, és így tudni fogja, mikor utasítson vissza egy kapcsolatot, illetve tudni fogja, mit kell megtanulnia egy olyan kapcsolatból, amelyet nem tud, vagy nem fog megszüntetni.