A szülő-gyermek kapcsolatok
Elismerjük-e vagy sem, a szülő fő feladata a gyermeket felkészíteni a felnőttkorra. Azzal, hogy szeretetet és védelmet ad a gyermeknek, a szülők segítenek neki felépíteni az érzelmi biztonságot, és a helyes figyelemmel megtanítják neki az együttműködés és a felelősség értelmét. Ily módon irányítják a gyermeket azokhoz az életszokásokhoz, melyek egy magabiztos, jól kiegyensúlyozott egyéniséget építenek fel. A teljes harmóniát a szülő-gyermek kapcsolatában megnehezíti a korkülönbség (modern elnevezés a generációs szakadék). Amikor valaki szülővé válik, hajlamos elfelejteni, hogyan viselkedett gyermekként, vagy mi több, emlékezni arra, hogy valaha ő is volt gyerek.
A felnőtteket emlékeztetni kellene arra, hogy a gyerekek nem csak „félkész” felnőttek, hanem egyéniségek saját különböző személyiségekkel: és hogy az ő személyiségük és jellemük keresztülmegy egy átalakulási folyamaton, és hogy ez a formálódó folyamat szüleik, a család és az otthoni környezet hatására változik.
Példabeszédek 22:6-ban olvashatjuk: „Vezess egy gyermeket arra az útra, amelyre mennie kell, és amikor idős lesz, nem fog letérni róla.” A pszichológia, mely azt tanítja, hogy az első két év a legfontosabb a viselkedésminták felállítására egyetért ezzel.
Ez az az időszak, amikor a személyiség szokásai kialakulnak, és amikor a viselkedési szokások és gátlások gyökeret vernek. Az asztrológiában ez az egyéni fejlődés Hold-ciklusa. Életpályám során sok szülőt ismertem és figyeltem meg, hogyan irányítják gyermekeiket. Sok szerető szülővel találkoztam, a legtöbb szülő tényleg szereti a csemetéjét. Sok értelmes, jó szándékú és lelkiismeretes szülővel, de kevés olyannal, aki kiegyensúlyozta a szeretetet és a józanész erejét gyermeke felnevelésében.
Modern napjaink összes gyermekpszichológiai könyve ellenére a legtöbb szülő vagy túl engedékeny, vagy túl szigorú, vagy túl óvó, vagy túl hanyag. Saját érzelmeikből és személyiségükből kiindulva hatnak és irányítják gyermekeiket. Vagy dominálni akarnak, vagy túl birtoklóak, vagy talán túl elnézőek és lezserek.
A gyermek jövőjének meghatározásakor a legtöbb szülőt az motiválja, hogy ő mit akar a gyermekének, és nem szükségszerűen az, ami a legmegfelelőbb lenne gyermeke számára. Ahelyett, hogy kihozná belőle a legjobb tulajdonságokat és képességeket, belekényszeríti őt a saját elgondolása mintáiba.
Sok szülő nem következetes, ami összezavarja a gyermeket, és ez hatással van a gyermek szüleihez intézett válaszára. Például egy apa, amikor ingerlékeny hangulatban volt, megharagudott a fiára, kis jelentéktelen dolog miatt. Más alkalommal viszont hasonló vétségért vagy csínytevésért kinevette őt. Természetesen a gyerek összezavarodott, hogy cselekedete elfogadható volt vagy sem.
Egy másik dolog, ami a szülők figyelmét gyakran elkerüli az, hogy a gyermekeiknek valószínűleg egy vagy több személyiségi hajlam található a saját természetükben. Amikor a szülők saját hibáikat vélik felfedezni gyermekeikben, azt elfelejthetik, hogy a gyerek egyszerűen csak fogékony. Ha ez a jellemző vonás nem kívánatos, a legjobb mód a szülő számára, hogy leszoktassa erről gyermekét, ha önmagában megszünteti ezt a vonást. Más szóval, egy szülőnek példát kell mutatnia azokból a dicséretes tulajdonságokból, amelyeket szeretné, ha gyermeke fejlesszen.
A gyerekek hajlamosak utánozni a szüleiket, legalábbis néhány szokásukat, és leggyakrabban nem a legcsodálatraméltóbbakat. Egy szülőnek nem szabad elfelejteni, hogy a gyermek első tanára. Attól az első pillanattól kezdi el tanítani a gyermekét, amikor az tudatosítja környezetét, és ez leggyakrabban a csecsemőkor második hónapjától lehet. Ebben a korai szakaszban tanításról mint kondicionálásról beszélünk, hogy a pszichológusok körében népszerű kifejezést használjuk. Kondicionálás = a szokások kialakítása. Először jönnek az evés, alvás fizikális és funkcionális szokásai, és a kirekesztési szabályok begyakoroltatása. Ezek szabályozzák a csecsemőt, hogy szocializált emberi lénnyé váljék, „Maugli” helyett. Később, amikor a gyermek jobban felfogja a környezetét, megfigyelés képességei beindulnak, és érzékelői – látás, hallás, tapintás – annyira fejlődnek, hogy tanulási képessége gyorsan növekszik. Amikor elkezd beszélni, felfogása és fogékonysága a tanulásra még intenzívebbé válik. ebben a szakaszban a szülők megtaníthatják a gyermek tudatát felkészíteni azokra az utasításokra, amelyeket kapni fog, amikor elkezd iskolába járni.
A legjobb tanulók azok, akik egy bizonyos mennyiségű iskola előkészítős képzést kapnak. Miközben soha nem jó ötlet egy gyermeket korához és értelmi szintjéhez képest jóval gyorsabban siettetni, minden utasítást meg kellene neki adni, amelyek elsajátításához bármely hajlandóságot és képességet mutat. A legtöbb gyermek tanulási vágyát az mutatja, hogy folyamatosan kérdéseket tesz fel illetve különböző dolgokat próbál megtenni. Az első fontos tulajdonság, melyet bele kell nevelni egy gyermekbe – a szófogadás; ami nem azt jelenti, hogy vakon vesse alá magát egy erős, fizikailag jóval nagyobb hatalom önkényes akaratának, hanem olyan engedelmességet, mely abból ered, hogy örömet akar okozni. A szülő feladata itt, hogy engedelmességet és együttműködést nyerjen a gyermektől anélkül, hogy lerombolná annak természetes egyéni kezdeményező képességét, kíváncsiságát és agresszív szellemiségét. Ilyen engedelmességet csak szeretettel, türelmes utasításokkal és magyarázatokkal lehet elnyerni. A gyerekek tudni akarják az okokat, hogy miért tegyenek meg, illetve ne tegyenek meg valamit.
Ennek megértése ritkán szerezhető meg egy leckével. A gyerekek, mint a legtöbb felnőtt csak hibákból és baleseteken keresztül tanulják meg. De amint a gyerekek megértették a kapcsolatot az ok és hatása között, sokkal készebbek lesznek szót fogadni. A megfontolt rendre utasítás gyakran szükséges. A szülőknek meg kellene próbálniuk megérteni a gyermekük természetét, és nem aggodalmaskodni rendetlenkedéseik minden apró elemén.
A szülők átváltoztathatják a normális fiatalt „problémás” gyerekké, ha minden egyes cselekedetének pszicho-elemzésével próbálkoznak. A legfontosabb szeretni a gyereket és egyszerűvé tenni, mit akarunk tőle, és hogy azt megtegye. Aztán türelmesnek lenni, használni a képzelőerőt és alkalmazni a humorérzékünket. Egy másik, a szülő számára fontos szempont, hogy felismerje a gyermek felnevelésében a növekedés szakaszait, amelyeken a gyermek keresztülmegy. Asztrológusok által fejlődési ciklusonként ismert. Egy szülőnek nem szabad túl sokat várnia a gyermekétől növekedési szakaszaiban. Az első évtől kezdve a negyedik évig ő a Hold-ciklusban van. Ez alatt az időszak alatt sok személyi szokást fejleszt ki, megfigyelő képességet, környezet tudatosul benne, és érdeklődővé válik, eljut odáig, hogy érzékein keresztül megértsen és megtapasztaljon dolgokat – ízlelés, tapintás, szaglás, látás és hallás útján. Az első kifejlesztett érzékek az ízlelés, tapintás és látás. Ezért van az, hogy a gyermek mindent a szájába akar venni. Az íz az egyik olyan dolog, mely segítségével felismer és megért sok dolgot. Aztán szaglással és hallással fejleszti tovább a felismerést.
A Hold-ciklusban főleg az érzelem és az érzékelés reflexei vannak. Amikor a hallás érzék elkezd összhangba kerülni a gondolkodási folyamattal, és amikor a gyermek elkezdni felismerni az embereket, hangokat és szavak jelentését, továbbá összehasonlít dolgokat, akkor megfigyelhetjük a gondolkodásmód jeleit (Merkúr) a munkában. A beszéddel megjelenik egy nagyobb „adok-kapok” kapcsolat a szülővel.
Az első hét éve a legfontosabb a gyermek személyiségfejlődésének formálásában, és a szülei iránti hozzáállása hat erre. Kb. négy éves kortól 12 éves korig a gyermek növekedése a Merkúr által jellemezhető. Ez az az időszak, amely alatt a normális gyerek gyorsan nő fizikailag, és értelmileg is. A gyerek tanul, kezdi felfedezni érdeklődési körét, tehetségét és képességeit érzelmei kifejezésére. Többet beszél, és többet gondolkodik. Számos érdeklődést mutathat, amely segít a szülőnek meglátni különleges tehetségét, bár lehet, hogy nagyon általános szempontból. Ebben a szakaszban a szülőnek meg kellene engednie a gyereknek, hogy próbálgasson eszközöket, és bátorítani, hogy próbáljon ki mindent, ami felkelti figyelmét, persze csak ha az fizikailag nem veszélyes. Bármennyire is átmenetinek tűnhet, segít a gyereknek felfedezni különleges adottságokat. ezek később segíthetnek neki a megfelelő foglalkozás kiválasztásában, vagy egy kielégítő hobbi forrásává válhat.
A pubertás kezdetén és a serdülőkor folyamán a szülő-gyermek kapcsolat új fázisba lép. Tizenkettőtől kb. tizenkilenc éves korig a gyermek fejlődésének Vénusz-ciklusán megy keresztül. Ez a serdülőkornak az a szakasza, amikor a mirigyek a gyermeket férfivá illetve nővé változtatják – biológiai értelemben. Sok érzelmi konfliktus lesz ebben a szakaszban, mivel a személyiség egyik oldala biológiailag felnőtt, felébresztve a belső kényszert a függetlenségre, mialatt a másik oldal még midig vágyakozik, legalábbis tudat alatt a védelmezett gyereknek maradni. Ez egy nagyon nehéz szakasz a gyereknek, aki olyan vágyakkal találja magát szemben, melyeket ez idáig még nem tapasztalt és nem igazán érti őket. Ez idő alatt ébrednek fel a romantikus és szexuális ösztönök. Ez egy kritikus időszak sok szülő számára gyermekeik irányításában. Azonban ahol a szeretet és a bizalom létezik gyermek és szülő között, az átmenet, melyben a gyermek most van, nem lesz túl nehéz a számára.
Amikor a fiatal személy betölti a huszonegyedik életévét, belép életének Nap-ciklusába. Ebben a szakaszban késznek kell lennie az önvezetésre és az ön-felelősség viselésre, és ha az ő korai képzése megfelelő volt, akkor kész lesz rá. Még mindig szüksége lehet szülei, vagy néhány felnőtt, akiben bízik tanácsaira és útmutatásaira, de annak inkább baráti tanácsnak kellene lenni, mintsem egy tekintélyelvű személy tanácsának. Ebben a szakaszban a szülőnek késznek kellene lennie feladnia gyermeke felett gyakorolt hatáskörét, és nem kellene, hogy sértse őt az, ha a fia vagy lánya olyan tendenciákat mutat, amely nem egyeztethető össze a szülőével. Ez az a szakasz, amikor egy-egy személy elkezdi bemutatni az egyéniségét, és felfedezi igaz valóját. Ha az ő korai nevelése jó etika, képzési és ön-felelősségvállalásra felkészültségi alapokat adott, a szülőnek képesnek kellene lenni megbízni a fiatal felnőttben, hogy az nem követ el semmilyen drasztikus hibát.
Hallottam már szülőket gyermekükre a következő megjegyzést tenni: „Nem tudom, mi ütött ebbe a gyerekbe, még soha nem viselkedett ezelőtt így”. De mi asztrológusok tudjuk, hogy a gyerekek változnak, amilyen bolygó-ciklusba lépnek, és ha a szülő is megérti ezt a növekedési szakaszt, amelyen a gyerek keresztülmegy, akkor személyisége bármilyen változása nem fog számára ellentmondónak tűnni. Ennek a jelentése olvasható a gyermek horoszkópjában a Hold, Merkúr, Vénusz, majd a Nap helyzetéből. Figyelembe kell venni a szülő és a gyermek egymás iránti reakcióit is. A szülők bolygóinak aspektusai a gyermek Holdjához az első ciklusban, majd a szülők bolygói a gyermek Merkúrja között, és így tovább, fogja segíteni a szülőt megérteni a lehetséges hatását a gyermekre, és a gyermek reakcióinak alakulását a szülőre, a gyermeke növekedésének minden egyes szakaszában.
A szülő és gyermeke horoszkópjának összehasonlításakor hasonlítsuk össze az aszcendensek helyzetét a bolygókkal. Ha több van a harmonikus aspektusokból, a szülő-gyermek viszony általában nyugodt lesz. Azonban ha az ellentmondó aspektusokból van több, akkor ott feszültségek és nehézségek lehetnek. A legnehezebbek a kvadrátok a káros bolygók között. A konjunkció Nap és Mars, Szaturnusz és Mars, Szaturnusz és Hold vagy Szaturnusz és Nap között szintén hajlamos problémákat kreálni a gyermek és szülője egymáshoz való igazodásában.
Azokban az esetekben, amikor sok feszültség és gond van az alkalmazkodásban a szülőnek kellene fáradoznia azon, hogy megértse gyermekét, és félretegye saját előítéleteit és elvárásait azzal kapcsolatban, hogy mit tegyen a gyermeke vagy mivé váljon. A gyermek nevelése soha nem lesz lehetetlen feladat, ha a szülő szereti őt, gyengédséget és szeretetének biztosítékát adja, és határozott a gyermek morális és etikai alapelveinek megtanításában, melyek előkészítik őt, hogy jó ember legyen felnőttkorában. Ennél többet a szülő sem tehet.
Időnként az egyik szülő horoszkópja harmonikusabb gyermeke horoszkópjával, mint a másik szülőé. Ilyen esetben a harmonikusabb fényszögekkel kapcsolódó szülő segíthet a másik szülőnek megérteni gyermeküket, és talán jobban képes lesz együttműködni gyermekével, irányítani őt, és segíteni neki megérteni a másik szülőt, akivel ellentmondásba kerülhet. Azonban óvatosnak kell lennie természetesen, hogy a harmonikusabban kapcsolódó szülő nehogy túlságosan elkényeztesse vagy elrontsa a gyermeket. A szülőknek mindig törekedniük kellene arra, hogy egyetértésben neveljék fel gyermeküket, mert ha ellentmondanak egymás utasításainak, a gyermek biztos, hogy ezt ki fogja használni, és kijátssza az egyik szülőt a másik ellen. Ha az a gyerek felfedezi ezt a szokást, akkor bizonytalanná válhat a szülők utasításai közti különbségek miatt, akaratossá és engedetlenné válhat, esetleg ellenségessé is azzal a szülővel szemben, aki segíteni próbál neki, aki elkényeztette, és a gyerek dominálni akar a szülő felett. Ez egy olyan komolya családi problémát hoz létre, amely mindkét szülő számára, illetve a gyermek számára is rossz.